Ahogy a legfinomabb teák készülnek.

AZ EREDET

A teacserjét már i.e. 2700-ban említik a kínai irodalomban. 500-ban buddhista szerzetesek teát vittek Japánba. 621-ben a buddhizmus Japán nemzeti vallásává, a zöld tea pedig Japán nemzeti italává vált.

1600 körül a tea először a híres holland Kelet-indiai Társaságnak köszönhetően került Európába.

Ezt követően Anglia is megalapította a maga Kelet-Indiai Társaságát, amely sok éven át monopóliumként értékesítette a teát. Ez 1773-ban megváltozott, mikor is a híres bostoni Teadélután során a magas gyarmati adók ellen tiltakozva az amerikai állampolgárok a kiköőben horgonyzó 3 hajó rakományát a tenderbe dobták. Ezzel megkezdődött az amerikai függetlenségi háború, mely az USA kialakulását és világhatalmi szerepét hozta. 1869-ben a szuezi csatorna megnyitásával pedig a hajók szabad mozgása miatt magas vám tarifák mérséklődtek a tea kereskedelemben.

A TEACSERJE

A teát, egy faszerű növényt, rendszeres metszéssel cserjeszerűvé tartják a teatermesztéshez. A tea a kamélia fajhoz tartozik. Az örökzöld cserje sötét, bordázott, bőrszerű levelekkel rendelkezik. Virága fehér vagy rózsaszínű; a gyümölcs kicsi, kemény héjú, mogyoróhoz hasonló. Szaporodása napjainkban ritkán történik megporzással, inkább vegetatív úton, ahol a nagy hozamú szülőcserjén oltványokat nevelnek.

A KÉT ALAP TEA NÖVÉNY:

Thea Sinsensis (vagy kínai tea) Rendszeres vágás nélkül is cserjeszerű marad, és mindössze 3-4 m magasra nő. Ez a cserje található a mérsékelt éghajlati övezetekben, és még fagynak is ellenáll.

Thea Assamica (vagy Assam Tea) Ha nem vágják vissza rendszeresen, 15-20 m magas fává válik. Ez a teacserje sok meleget igényel és tisztán trópusi növény.

Ezt a két elsődleges teanövényt újra és újra keresztezték, hogy finomabb, aromásabb és erőteljesebb fajtákat fejlesszenek ki. Az úgynevezett Assam-hibrid különösen jó alanynak bizonyult. Fontos tudomásul venni, hogy az ízbeli és minőségi különbségek nem csak attól magától a növénytől, de a termesztési területektől, annak környezeti feltételeitől és a tealevelek szüretelésétől  és a feldolgozástól is függenek.

A TEASZÜRET

A teatermesztő országokban általában csak a felső levélrügy és a következő két levél, a csírák legfiatalabbjait ("két levél és egy bimbó") leszakítják.  A további értsd, idősebb levelek általában negatívan befolyásolják a kész tea minőségét.

A magasabban fekvő, hűvösebb területeken a tea természetesen lassabban nő. Ez lehetővé teszi a különösen finom, aromás karakter kibontakozását. A betakarítási idő is jelentősen befolyásolja a tea minőségét. A levélszedés nagy odafigyelést és szakértelmet igényel, gyakran nők csinálják. Az átlagos kopasztási kapacitás körülbelül 16-24 kg zöld levél naponta. Ez a mennyiség 4-6 kg kész teát eredményez. Ezek a mennyiségek változhatnak művelési terület, levélméret vagy termelési típus szerint. Napi 2-3 alkalommal, a zöld leveleket az ültetvényről elszállítják a gyárba. A zöld, friss levelek teljesen semleges illatúak, és először a teagyárban kell kezelni, áthaladva különböző gyártási lépéseken, hogy aromás teát hozhassunk létre.

FELDOLGOZÁS

A zöld kávéként beszállított, végső formáját a fogyasztási országban, válogatás és pörkölés során nyert kávéval szemben a teát már a származási ország ültetvényein dolgozzák fel, majd végleges formájában exportálják. A kezelés legfontosabb fázisai az ortodox teagyártás tekintetében a következők: fonnyasztás, hengerlés, fermentálás, szárítás és levél- és válogatás. Ezeket a különböző lépéseket az alábbiakban ismertetjük:

ORTODOX TEAGYÁRTÁS

1. Fonnyasztás

Amikor a friss levelek megérkeznek a gyárba, lemérik és nyilvántartásba veszik a mennyiséget. Ezután a megindul a fonnyasztási folyamat, ahol a levelek nedvességtartalma körülbelül 50%-kal csökken annak érdekében, hogy puhák és rugalmasak legyenek a későbbi hengerlés számára. A fonnyasztás benn történik speciális, 25-30 m hosszúságú fonnyasztó vályúkban, amelyek drótráccsal vannak szerelve és nagy ventilátorok szellőztetik. A leveleket szétterítik a rácson. A levegő, ami áthalad, a szellőzőkön, szükség esetén a levelek magasabb páratartalma miatt melegíthető is. A fonnyasztási folyamat 12-18 órát vesz igénybe.

2. Hengerlés

Ezt követően a száraz zöld leveleket nagy hengerlőgépeken hengerlik. Ezek általában két részből álló álló nagy, nehéz fémhengerek, amelyek egymással szemben forognak, és ezáltal feltörik a sejteket, a sejtfolyadék érintkezésbe kerül a levegő oxigénjével. Ezzel bevezetik az erjesztést, valamint az illóolajok fejlesztését, amelyek aztán meghatározzák a teák illatát és ízét. A hengerelt tea, ami most már erjedni kezd,  az erjesztőszobába kerül.

3. Erjesztés

A fermentáció a hengerlés során felszabaduló sejtnedvek oxidációs és cserzési folyamata. Az erjesztéshez a leveleket 10 cm-es rétegekben terítik ki az asztalokra. A modern gyárakban a forgó szellőzőkből kipermetezett víz párásítja azt a helyiséget, amelyben a fermentáció történik. Az erjedés során - amely 2-3 órát vesz igénybe - a levelek megváltoztatják szövetüket, amely fokozatosan rézvörössé válnak.  Ez a szín ismét megtalálható az áztatás során a  nedves tealeveleken. A "teakészítőnek" folyamatosan figyelnie kell az oxidáció mértékét, különösen a nedves levelek illata tekintetében. A kész tea minősége nagymértékben függ a megfelelő fermentációtól.

4. Szárítás

A fermentáció akkor fejeződik be, amikor a kívánt erjedési fokozatot elérjük, azaz amint a teának már kialakult jellegzetes illata és rézvörös színe, akkor szárítjuk. Ehhez úgynevezett lépcsőzetes szárítókat használnak, amelyeket fával vagy olajjal fűtenek. A teát szállítószalagon továbbítják a szárítón keresztül. A kiindulási hőmérséklet 90 fok, és a sejtfolyadékot szilárdan a levelekhez köti. A 20 perces hosszúság vége felé szárítási folyamat során a hőmérséklet 40 °C-ra, a páratartalom pedig körülbelül 6 %-ra csökken. Később, amikor a teát készítjük, a sejtfolyadék, amely a szárított levelekre tapadt, feloldódik a forró vízben és aromás és élénkítő italt készítünk belőle.

5. Válogatás

A szárító által kibocsátott fekete tea az úgynevezett nyers tea, amelyet most több rázó, mechanikus szitán keresztül szitálnak, változó szita méretekkel, amelyekkel az eltérő levélminőségeket elválasztják egymástól. A szitamérettől függően a válogatás általában a következőket fokozatokat eredményezi:

·        Leveles Tea

·        Tört Tea

·        Por Tea

Általánosan érvényes: minél kisebb a levél, annál erősebb a főzet.

 A tea természetes termék, ami tartóssá válik a  páratartalom csökkentésével. Ezért hűvös és száraz helyen kell tárolni. A tea szorosan zárva megőrzi eredeti ízét zárt edényben, távol az erős szagú élelmiszerektől, például fűszerektől.

ZÖLDTEA GYÁRTÁS

A zöld tea a fekete teától egyszerűen abból különbözik, hogy nem fermentálódik, azaz nem változik oxidációval. A gyártási folyamat általában ugyanaz a fonnyasztás végéig. A zöld tea előállítása során a tea cseranyagai és enzimei gőzkezeléssel vagy pörköléssel elpusztulnak a fonnyasztás után.  A hengerlés megkezdése előtt - a teát "párolják" vagy "serpenyőben sütik", majd hengerlik és szárítják. Ez biztosítja, hogy a levelek ne legyenek rézvörösek, mint a fekete tea levelei, hanem olívazöldek maradjanak. A főzetek a fajtától, a termesztési területtől és a kopasztási időszaktól függően változnak és a világossárgától a sötétzöldig bármilyen színűek lehetnek.